T. Bali

A szubkulturális napon a Tűzraktér nevű, kvázi foglaltház művészei tartják a bemelegítőt előadást arról, hogy a művészet nem mindig barátságos, de azt is sikerül bebizonyítaniuk, hogy, ha a művésznek nincsen koncepciója, akkor egy improvizáció is tulajdonképpen halottnak tekinthető.

Angyalossy Eszter antropológus előadását nem sikerült megnéznem, de a többiek azt mondják, hogy amennyire jól kezdődött, annyira ment át a capoiera nevű, Brazíliából importált és nálunk éppen nagyon divatos küzdősport igehirdető délutánjává válnia. Nem baj, mert ebbe a napba minden belefér és a közönség szinte mindenért hálás, mikörzben tudják, hogy ma itt ők maguk az előadás.

Egy Buharov

Ez leginkább az LD50 Kollektíva egy órájában derül ki, amikor a sátor átváltozik a neogótok lakhelyére, akik kicsit átugrottak ide a környékbeli Harry Potter sátrakból.

Az Art Macabre horror performansza amolyan tanmese jellegű. Három testvér atomháború után játékmacival, aztán jönnek a gonosz Geiger-müller számlálós emberek. Damage, az elektrik-gótok parti főnöke előadást tart, amelynek főszereplője Marvin, ennél a szubkultúránál az ismeretlen kultikus figura. A beszédet T. Bali, azaz Temesvári Balázs zeneszerző és szintén elkötelezett sötéten látó, amúgy kül-budai Joy Division festi alá.

Damage átcsap igehirdetésbe, a közönség meg mit tehetne: imádja, hiszen ezek mindenhova együtt járnak, még vécére is. Látom, ahogy kétezer ember egyszerre szállja meg a stáb ToiToi-t.

Ludditák

Aztán lecserélődünk repperekre és bicajos futárokra, de néhány irodalmár is megfordul a bejáratnál, hiszen a ma esti fő szenzáció a a Ludditák, Buppa, Busapista és Akkezdet Phiai spoken world színháza. Nyomják a politikus és a magánjellegű rímeiket, miközben Busa beat boxol, egyszerűen zseniálisak.

Nem is tudják abbahagyni, fél órás a ráadás, mindenki egyszerre toporog és rázza a fejét, ami ez esetben a szubkultúrával való egyetértés jele is.